Könnyed nyáresti szórakozást hozott lehengerlő humorával a Szegedi Várjátékok nosztalgikus hangvételű Keménykalap és krumpliorr ifjúsági musicalje. Az előadás egyedülálló, mert Csukás István kizárólag a Szegedi Pinceszínháznak adta a jogot, hogy színre vihesse a történetet.
A Janik László által írt és rendezett Keménykalap és krumpliorr ifjúsági musical nem a film másolata, Csukás István regényének klasszikus történetéhez nyúlik vissza. A felnőttek számára igazi nosztalgia, a kisebbeknek pedig olyan korról mesél, amelyben egy tavaszi szünet „a szabadság ózonjának" alapos beszippantása után a kalandok kimeríthetetlen tárházát tartogatta tévé, videojáték vagy mobiltelefon nélkül. Amikor a gyerekek képesek felnőtteket megszégyenítő találékonysággal, megmosolyogtató logikájukkal és egy bableves-meghajtású kutyával megoldani egy rendőrségi teknősrablásügyet.
A jelmezek és a díszlet nagyon szerény. Bár a színpadra gördül Bagaméri híres fagylaltos kocsija, a teret csak egy pad, a betegszobát csupán egy ágy, az állatkertet két drótkerítés jelképezi. A szereplők erőteljes alakítása miatt azonban a dominánsan a néző képzelőerejére utalt háttér nem kelt hiányérzetet. A Gömöri Krisztián által megformált együgyű iskola- és állatkert-igazgató vagy a megátkozott Bagaméri (Rácz László) ügyefogyott intrikái a felnőtt- és gyermekközönség arcára egyaránt mosolyt csalnak, ami Megyeri Zoltán (Lópici Gáspár, Bácsi) alakításai során hangos, térdcsapkodós kacagássá fokozódik. Az egész előadást átható humor nem erőltetett, finom dózisban adagolt.
A hat gyerekfőszereplő professzionalitása a felnőttekével vetekszik: lámpaláznak semmi jele, a karakterek megformáltsága hiteles, a koreográfia – bár nem túl bonyolult – jól begyakorolt és harmonikus. Kancsár Ábel (Kis Rece) huncut szemei, Hackler Lili (Marci) szervező komolysága, Besenyői Ákos Bendegúz (Karcsi) bohókás iróniája mellett eltörpül a néhány fals hang vagy szövegbaki. A Janik-féle nosztalgiavarázslat a finom gesztusoknak és a regényhez való szöveghűségnek köszönhetően a darab egészén keresztül erőteljesen megmarad. A musical főszereplői Varga Bálint zeneszerzőtől saját dalokat kaptak, amelyekben kellemes összhangra jut a cirkuszi világ pajkos-vidám vissza-visszatérő dallama és a múltidézéssel letagadhatatlanul, folyton együtt járó, leheletnyi melankólia.
A musicalt még július 24-én, 25-én és 26-án tekintheti meg a közönség a Szegedi Várjátékokon.
Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nosztalgia_es_kacagas_a_varjatekokon/2438477/
